Intézményünk, a Martfű Városi Művelődési Központ és Könyvtár ebben az évben ünnepli alapításának 60. évfordulóját. Ez a jeles esemény alkalmat ad arra, hogy egy régi elhatározásunk váljon valóra: méltó nevet adjunk városunk kulturális intézményének.
Erre ösztönöz bennünket a 2018-ban megújult kulturális törvényünk és közösségeink is.
Az elmúlt évek helyi kultúra kutatásának eredményeként szeretnénk a jubileumi évben Mariházy Miklósról elnevezni intézményünket, hiszen ő életével, magas színvonalú kulturális munkájával példa számunkra.
Vas Béla martfűi muzeológus kutatásainak köszönhetően 2010-ben ismertük meg Mariházy Miklós /szül. Kövér Miklós/ színész, színházigazgató, az Országos Színészegyesület tanácsosának élettörténetét és kiemelkedő szakmai eredményességét. Mariházy jelentős alakja volt XIX-XX. századi színházi életnek, és szűkebb hazájában /Martfűn és térségében/ is fontosnak tartotta a kultúra ápolását.
Néhány gondolat életéről, alkotómunkájáról:
1870. november 7-én született Mariházy Miklós színész, színigazgató. Kövér Miklós volt az eredeti neve. Több mint 3 ezer holdon gazdálkodott Martfűn és környékén, és a híres martfűi téglagyár is a család tulajdona volt. A Mariházy nevet családi birtokukról, Mariházáról vette fel, ahol született, a tekintélyes és gazdag nemesi Kövér család sarjaként.
A középiskolai tanulmányainak befejezésével egész fiatalon nősült meg, és saját birtokán gazdálkodott Martfűn és környékén. Első nejétől – Hieronimy Károly belügyminiszter leányától – elvált, és Mariházy néven a színészi pályára lépett.
Hátat fordított akkori életének és csépai barátjával, 1902-ben beállt statisztának az aradi színházba. Nagy volt a felháborodás, hiszen néhány hercegi fő is volt a család oldalágán. A botrányt csökkentendő, vettek neki egy színtársulatot, mondván, majd megbukik, és visszatér gazdálkodni. Fordítva történt: a renitens földesúr fényes művészi karriert futott be – a vagyonát azonban „feláldozta” a kultúra oltárán.
Aradon sokat tanult, ott kezdett játszani istenáldotta tehetséggel, nagy intelligenciával, kiváló képzettséggel. Olyan népszerű színész lett, hogy nem engedték eltávozni, így egészen 1908-ig az aradi színházban maradt. Ekkor pályázott és nyerte el a kecskeméti színház vezetését, ahol színigazgató lett.
Mariházy 1908-ban érkezett Kecskemétre. Az egymást váltó igazgatók után meghatározó alakja lett a város színházi életének, 12 éves jelenléte alatt a városban kiegyensúlyozottá vált a színházi élet. „1908-tól 1920-ig, tizenkét éven át bírta színházunkat Mariházy Miklós. Olyan énekes és drámai együttessel vonult be, mely a legnagyobb igényeket is kielégíthette s azzal a nemes becsvággyal, hogy színházunkat a vidék mintaszínházává fogja fejleszteni” – fogalmazta meg dicséretét a kecskeméti színészet történetét összefoglaló dolgozatában Liszka Béla.
Mariházy a kor legerősebb zenés színpadjainak egyikét teremtette meg, még operákat is játszottak. A társulat tagja volt minden idők egyik legnagyobb primadonnája, Turcsányi Olga is, akit később feleségül vett.
Jellemző Mariházy igényességére, hogy zenei vezetője egy ideig Dohnányi Ernő volt. Igazgatása alatt 1916. november 11-én vette fel az addig Városi Színháznak nevezett intézmény a Katona József Színház büszke elnevezést.
A kecskeméti színházat 1920-ig, 12 éven keresztül kiváló szakmaisággal vezette. Mint igazgató – látva Kecskemét izoláltságát – 1909-ben Wlassics Gyula báró segítségével és a szolnoki közönség támogatásával megalakította a szolnoki – kecskeméti színházi kapcsolatot. Az ő társulata nyitotta meg a szolnoki új kőszínházat, a mai Szigligeti Színházat. A nyitó előadást 1912. április 20-án tartották. A díszelőadáson Szép Ernő mondott verses prológot, majd Mariházy Miklós kecskeméti színtársulata Katona József Bánk Bánját mutatta be.
Továbbá az ő társulata tartotta az első Lehár-bemutatót is Szolnokon. A Víg Özvegy Glavari Hannája a kor ünnepelt primadonnája, felesége Turcsányi Olga volt, akivel többször előfordult a szokványos, de mégis sokatmondó eset: az előadás után a fellelkesült nézők kifogták a lovat fiákeréből és ők maguk húzták haza a kocsit.
Mariházy 1920-ig mindkét városban játszott társulatával.
A háború azonban munkáját tönkretette. A drámai hősöket, bonvivánokat elvitték katonának, szerepeiket hősnők, primadonnák alakították, énekelték. Erős szakmai és politikai bírálatokat is kapott, s elhagyta Kecskemétet.
Vissza akart vonulni, de Wlassics báró és a kaposvári közönség kívánságára átvette a kaposvári színház vezetését, melyet szintén kerületbe illesztett és létrehozta a Kaposvár – Baja – Mohács – Sátoraljaújhely közötti kapcsolatot. 1923 és 1925 között Egerben is működött.
1925-ben ismét Kecskemétre hívták, de néhány évi próbálkozás után, a város és az ország megromlott gazdasági viszonyai miatt visszavonult a színházi élettől.
Nemcsak mint színész és igazgató vívott ki magának tekintélyes nevet, hanem mint az Országos Színészegyesület tanácsosa is, mely tisztséget hat évig viselte. 1926-ban a Színészközgyűlés elnöke volt. Munkásságának kiválóságát miniszteri elismerés honorálta.
1930-ban 60 évesen, elszegényedve, de szakmai sikerekben gazdagon halt meg.
Barátai így emlékeztek Rá: „Rengeteg módja lett volna vagyont gyűjteni, de tagjaival mindig mindent megosztott, s kincseket nem anyagiakban, hanem kartársai és barátai szívében gyűjtött”.
A teljes színházi világ méltó tisztelettel búcsúztatta Budapesten, majd a családi kriptában /Mezőhéken/ helyezték örök nyugalomra.
Fotó ….Mezőhék családi kripta…
Az gondolom, hogy fiatal településünk történetében kiemelkedő az a tény, hogy ilyen jelentős művész és kulturális szakember élete és munkássága kötődik városunkhoz. Az elbeszélések szerint, Mariházy Miklós rendszeresen tartott színházi és kulturális esteket a térség lakosainak és a téglagyári munkásoknak is. Később /állítólag ennek hatására/ tánccsoport és fúvószenekar is alakult a gyári közösségben. Mindezek az eddig feltárt értékek tovább ösztönzik várostörténetünk XIX-XX. századi kutatásait is.
Szeretnénk intézményünk névválasztásával is méltóképpen tisztelegni Mariházy Miklós kulturális, közösségszervező munkája előtt. Bízunk abban, hogy így nem megy feledésbe az a kultúrmisszió, melyet Mariházy Miklós egy életen át nagy elszántsággal végzett, és ezzel is továbbadhatjuk mindezt a mai kor emberének.
Asztalosné Kocsis Enikő
MVMKK
igazgató
Források
Liszka Béla: A kecskeméti színház és színészet múltja
Tiszai Lajos: Szolnokország
Szolnok Megyei Néplap (1964.09.24.) Tiszai Lajos: Echós szekerek
Kecskeméti Színház és Sportélet (1930. IV. évf. 10. sz.)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]
Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft. – Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992.
Megjelent a martfu.hu-n 2021. 09. 07-én
