2018. július 9-13.
Néprajzi ismereteket átadó mesés, játékos napközis tábort szervezett a Martfűi Hely- és Ipartörténeti Gyűjtemény és a Városi Könyvtár. Tematikus táborunk foglalkozásait a Pécskői család néprajzi és kerámiagyűjteményére alapoztuk. Régi vágyunk volt ilyen módon is életre kelteni a kiállítást.
Hogy a gyűjtemény által közvetített tudás az óvodás és kisiskolás korosztály számára is befogadható legyen, különleges megoldáshoz folyamodtunk. Kengyel Éva martfűi versíró, a Művelődési Központ munkatársa, megihletődve a kiállított tárgyaktól, mesét írt, Prónai Andrea könyvtári szakmai asszisztens pedig illusztrációkat készített. Így született meg a Házi áldás című papírszínház-mese. Foglalkozásainkkal egyszerre szerettünk volna szórakoztatni, tanítani és közösségi értékeket közvetíteni. A történetmesélés célja is ez évszázadok óta. Ezért választottuk a mesét eszközül saját céljaink megvalósítására. A papírszínház a hagyományos meseélményen túl színházi élményt is nyújt. A japán eredetű meseillusztrációs technika segít a gyermek figyelmét a történetre irányítani, dinamikussá, változatosabbá, izgalmasabbá teszi a mesehallgatást. A papírszínház ezen kívül közösségi élményt is nyújt.
Könyvtári foglalkozásainkon évek óta használjuk a papírszínházat. Készen kapható papírszínház-mesék segítségével tartunk különböző tematikájú játékos, zenés foglalkozásokat. Mivel úgy tapasztaltuk, hogy a papírszínházzal kiegészített foglalkozásaink sikeresek, azt gondoltuk, a magunk által kidolgozott foglalkozásokhoz (várostörténet, néprajzi gyűjtemény) is készítünk „házilag” papírszínházat.
A tábor foglalkozássorozatával az volt a célunk, hogy a gyermekek által már nem ismert paraszti kultúra értékeit átadjuk, hagyományainkat élővé tegyük a táborlátogatók számára. A „Pécskői-mesét” minden nap más formában tálaltuk (pl. papírszínház, kivetítés). Végül az utolsó napon eljátszottuk. A hét folyamán többször is tartottunk foglalkozást a kiállított tárgyak között, ahol a gyerekek a meséből megismert használati eszközöket, berendezési darabokat meg is nézhették, néprajzi ismereteiket tovább mélyíthették. Eiler Zita muzeológus játékosan tanította meg a gyerekeknek, milyen praktikusan éltek a falusi emberek, hogyan takarékoskodtak az élelmiszerrel, hogyan hasznosították újra a hulladékot, milyen kevés szemetet termeltek, mit mire használtak. Így tudták meg a gyerekek, miért jó a sparhelt, mit tároltak a tulipános ládában, miért komatál a komatál és miért hasznos a csöcsös korsó. A hét közepétől már önállóan, tudatosan használták a fali téka, a butella, a csíkmákszűrő szavakat. A „Pécskői-mese” mellé minden nap jutott egy népmese is, amelyet néhány egyszerű tárggyal (fazék, álbajusz, textilből készült kisgömböc stb.) élővé téve el is játszottunk a gyerekek nagy örömére. Mindennapos kézműves foglalkozásainkkal is a népi kultúrát, a népművészetet szerettük volna közelebb vinni a gyerekekhez. Első nap a kerámiadíszítéssel barátkoztunk, másnap a szövéssel, harmadik nap agyagból házi áldást, fali képeket készítettünk. A negyedik napon templomi kazettás mennyezetet idéző képeket alkottunk, az utolsó nap pedig megfőztük a mesében oly sokat emlegetett gombócot. Így idéztük fel újra a történetből megismert paraszti életmódot. Kézműves foglalkozásainkon Darida Andrea közművelődési munkatárs, Szöllősi Ágnes és Mészáros Péterné szakmai asszisztensek voltak segítségünkre.
Minden napot dúdolással kezdtünk és néptánccal zártunk. Különböző tájegységek táncait, játékokat tanított a résztvevő gyerekeknek Székács Anna, a szolnoki Corvinka néptáncegyüttes tagja. Csütörtökön viseletbemutatót is tartottunk, így adva egy átfogó képet a valamikori falusi életről. A bemutatóhoz a viseleteket Stonawskiné Busi Ildikó kölcsönözte számunkra a néptáncegyüttes ruhatárából.
Azt gondolnánk, hogy mindez már nagyon távoli a mai gyerekektől. A hét folyamán azonban bebizonyosodott, hogy a népi kultúra, a hagyományaink oly mélyen gyökereznek, hogy a már teljesen más életkörülmények, ingerek között, felgyorsult tempóban élő gyermekeket is azonnal magával ragadja. Küldetésnek éreztük, hogy mindezzel megismertessük őket, hagyományainkat, örökségünket közelebb hozzuk hozzájuk. Úgy érezzük, hogy ezt a küldetést, legalábbis egy közel 20 fős gyerekcsapat számára, sikeresen teljesítettük.
A gyerekek láthatóan jól érezték magukat. Mi felnőttek pedig élvezettel néztük, ahogy szívják magukba a tudást, ahogy hat rájuk a népmese, a népdal, a néptánc.
Megható élmény volt tapasztalni, hogyan nyer értelmet ilyen módon is két nagyszerű ember, Pécskői Miklós és Pécskői Pál gyűjtőszenvedélye, hogyan járultak hozzá a hagyományok, értékek megőrzéséhez. Egész héten magunkon éreztük fentről figyelő tekintetüket. Talán boldogok attól, amit láttak…
Székácsné Tálas Gabriella
Tovább a 2018.07.10 – Szünidei gyermekprogramok a művelődési központban képgalériához>>>
Tovább a 2018.07.11 – Szünidei gyermekprogramok a művelődési központban képgalériához>>>
Tovább a 2018.07.12 – Szünidei gyermekprogramok a művelődési központban képgalériához>>>
Tovább a 2018.07.13 – Szünidei gyermekprogramok a művelődési központban képgalériához>>>
Forrás: /martfu.hu-2018-07-18 16:41/
