A ritka bronzkori kardok között is különleges, a Tisza martfűi szakaszán talált kard is látható azon a tárlaton, amely a Szolnoki Damjanich János Múzeum és a Martfűi Hely- és Ipartörténeti Gyűjtemény együttműködésében jött létre. A szolnoki múzeum népszerű, Földrejtette kincsek – Bronzkori leletegyüttesek a Tisza-vidéken című időszaki kiállítása most Martfűn, a Városi Művelődési Központ és Könyvtárban várja a látogatókat.
A Jász-Nagykun-Szolnok megye ritka, késő-bronzkori kincsdepóit bemutató tárlaton a Damjanich múzeum késő-bronzkori ritkaságai a kisvárdai, nyíregyházi és debreceni múzeum korabeli bronztárgyaival is kiegészülnek.
A 2020. február 20-i kiállításmegnyitón Asztalosné Kocsis Enikő örömmel köszöntötte Hegedűs Gabriella és Mali Péter kurátorokat és csapatukat, akik sokat dolgoztak a kihelyezett tárlat létrehozásáért. Martfűi kötődésük miatt, az újabb feltárásokban résztvevő régészként Nagy Fannit és Barláné Kulánda Krisztina múzeumpedagógust is megismerhettük.
– Itt van, jelentem! – mondta a martfűi művelődési intézmény vezetője a településünkön talált kardról, amelyről a tíz éve megjelent Martfű könyvben is olvashattunk, Vas Béla muzeológus, néprajzos régészeti és történeti írásában.
A kiállítást dr. Tárnoki Judit régész, a Damjanich múzeum régészeti osztályának volt vezetője nyitotta meg, a kiállított tárgyakat Mali Péter régész mutatta be.
– Az időszámításunk előtt 2500 és 900 közötti időszakot hívjuk bronzkornak. Ez a kiállítás a késő-bronzkor tárgyait, tárgyegyütteseit mutatja be. Az volt a célunk, hogy a bronzkori bronz tárgyak széles választékát ismertessük meg a látogatókkal, az érdeklődőkkel – mondta megnyitójában Tárnoki Judit.
– A bronzkészítés a késő bronzkorban indult be igazán, ebből az időszakból kerülnek elő ilyen hatalmas leletegyüttesek, mint amelyek a kiállításon láthatók.
A bronz nem egy természetben előforduló nyersanyag. Ötvözet, amely elsősorban rézből és ónból áll. A bronz nyersanyag érték volt, mindig összegyűjtötték. Időtálló nyersanyag, amit újból és újból fel lehetett használni.
A kiállítás bronzkori kincsek bemutatását ígéri. Az őskori és a régészek által használt kincsfogalom eléggé eltér a mai eszünk kincsfogalmától.
Vannak olyan tárgyegyüttesek, amikről a laikus néző is megmondja, hogy biztos valami érték, kincs volt abban az időben: gyönyörűen díszített edények, kardok, ékszerek, bronzból készült további használati tárgyak. Ugyanakkor a régészek kincsnek hívják azokat a bronzleleteket is, amelyekben használt, kopott, törött tárgyakat gyűjtöttek össze, valószínűleg bronzöntő műhelyek készleteként.
Ezen a kiállításon minden változata látható a bronzkori kincseknek, a gyönyörű tárgyakat tartalmazó és a törött, kopott, használt leleteket egyaránt bemutatják.
A kiállítás a Tisza-vidék bronzkori kincseivel ismertet meg bennünket. A kor embere kedvelte a Kárpát-medence adottságait, nem ritkák a többszáz éven át lakott települések.
– Elsősorban a Felső-Tisza-vidék múzeumai, a nyíregyházi, debreceni és a kisvárdai múzeum kölcsönözte ezeket a bronzleleteket, ugyanis ezen a vidéken jól megmutatkozik több bronzműhely körvonala. Valahol itt, illetve Erdélyben, a nyersanyag lelőhelyek közelében volt a bronztárgyak egyik gyártási központja. Egyrészt a Felső-Tisza-vidéken van jól körvonalazható, Erdélyből átnyúló bronzműves kör, valamint a Dunántúl egész nyugati peremén, Velence, Celldömölk környékén található a másik ilyen későbronzkori kézműves centrum – tudtuk meg Tárnoki Judit régésztől.
– Az utóbbi időben Szolnok megyében is megszaporodott a fellelt bronzkori kincsek száma. Rendszer nélkül elásott leleteket nem lehet keresni. A bronzkincsek általában véletlenül kerülnek elő, kisebb-nagyobb földmunkák során, illetve az új típusú, nagy teljesítményű fémkeresőkkel lelhetők fel ilyen leletek, szigorú szabályozás mellett. A szolnoki múzeumnak is kiterjedt fémkeresős hálózata van, az amatőr fémkeresők sok tárgyat hoznak be a múzeumba, a régészek felügyeletével.
A martfűi kardot Martfű és Vezseny között, 1959-ben találták, halászoktól vásárolták meg. Ez egy ún. markolatnyújtványos kard, úgy lehetett használni, ha valamilyen fa nyelet készítettek neki. Gyönyörű vésett díszítésű, nagy és szép kard. Ez nem egy gyakori kardtípus, eddig összesen 99 darabot ismernek belőle Európa-szerte. Az elterjedési területe, a gyártási központja Olaszországban vagy Magyarországon volt, cserekapcsolatok útján jutott egyik területről a másikra ezeknek a kardoknak a használata.
A ritka bronzkori kardok között is különlegesek az ilyen Boiu típusú kardok. Nem kincsleletekből kerülnek elő, magányosan, vagy sírokba temették ezeket, vagy, ami még ennél is izgalmasabb, folyóvízbe dobták. Az ilyen leletek fele folyóvízből kerül elő. Valószínűleg fogadalmi felajánlásként, ünnepélyesen dobták a vízbe a kardokat, valami felső erőnek ajánlva – mondta Tárnoki Judit, kiemelve, hogy ilyen a martfűi kard is, amit a Tiszából halásztak ki. A késő-bronzkori harcosok, valamilyen szertartás során, a Tiszába dobták ezt a gyönyörű kardot.
Köszönet illeti a Damjanich múzeum munkatársait a Művelődési Központ életében kiemelt régészeti kiállítás megvalósításáért, azért, hogy most Martfűn is láthatjuk a Felső-Tisza-vidék és Szolnok megye késő-bronzkori kincseit.
A bronzkori leletegyütteseket, múzeumpedagógiai foglalkozások keretében, Eiler Zita muzeológus közreműködésével, a martfűi gyerekek is megismerhetik. A rendkívüli tárlat március 27-ig hétköznap és hétvégén is látogatható.
forrás: martfu.hu – Herbály Jánosné – 2020-02-25 15:47
Videó:
forrás: Martfű Média youtube csatornája – 2020. 02. 25.
