„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át/ A múltnak tengerén, ahol szemem/ Egekbe nyúló kősziklákat lát,/ Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.” – idézte Petőfi Sándor 1847 februárjában papírra vetett sorait Földi Edina az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alkalmából rendezett városi ünnepi megemlékezésen, március 15-én.
– Nem telt el egy szűk esztendő, 1848 márciusában a nemzet egy újabb, egekbe nyúló kősziklát emelt. A nemzet, azaz mindenki. Minden korosztály képviseltette magát, minden ember jelen volt. Azt hiszem, ez a legfontosabb üzenete 1848-nak – hangsúlyozta ünnepi beszédében a Martfűi József Attila Általános Iskola igazgatónője. – Azóta mi magyarok, éljünk bárhol is a világon, március idusán összegyűlünk, hogy a költő szavaival, áttekintsünk a múltnak tengerén, és a szemünkkel azokat a bizonyos kősziklákat megkeressük. Nemzetiszínű kokárdát tűzünk a szívünk fölé, a gyermekeink kezébe pedig apró zászlócskákat adunk, kimegyünk a térre, és megpróbáljuk megfejteni a titkot, 1848 kősziklájának titkát.
A városi ünnepi program a Református Templomban, Ünnepi Istentisztelettel vette kezdetét. A tiszteletadás a Művelődési Központban folytatódott, ahol a martfűi középiskolások műsorával emlékeztünk. Ezt követően díszmenet indult a Szent István tér emlékművéhez, ahol koszorúzás zárta a délelőtti megemlékezést. Délután, hagyományosan, Ünnepi Kórushangverseny várta közönségét, a Művelődési Központban.
– Forradalom és szabadságharc szeretett országunkban a XIX. században és forradalom és szabadságharc a Biblia lapjain Dávid és Góliát idején – vont párhuzamot az Ünnepi Istentiszteleten Kupai-Szabó Kornél református lelkipásztor. – Gyermekkoromban és ma is nagyon szerettem Dávid és Góliát történetét, mert megmutatja, hogy azok, akiket kicsiknek és erőtleneknek gondolnak, igenis lehetnek nagyon erősek és győztesek. Szeretem ezt a történetet, mert azt is láttatja, milyen az, amikor egy ember elkezd bízni Istenben, amikor elkezd hinni, Istenre hagyatkozni. Ha ez megtörténik, akkor szűnni kezd a félelem, Isten ereje megmutatkozik, s a vesztesnek hitt is lehet győztessé.”
– A márciusi ifjak, Petőfiék, Kossuthék és Batthyányék példája mindenkit kötelez. Engem, titeket, Önöket! – hangsúlyozta a városi ünnepségen Földi Edina. – 171 évvel ezelőtt arra a lapra a 12 ponttal együtt felkerült egy kérdés: Mit kíván a magyar nemzet? Ma én nem tudok mást kérdezni: mit kíván ma Martfű? Mi békében, egy fejlődő városban szeretnénk valamennyien élni. Mi egy olyan várost szeretnénk, ahol rend van és biztonság. A martfűiek elmondhatják: olyan városban élünk, ahová jó hazatérni, amit büszkén mutatunk meg az idelátogatóknak. Ez egy olyan város, amire felnézünk mi valamennyien, mindenki gondol rá és tesz érte. Ehhez megvan a tehetségünk, az akaratunk és a tudásunk. Mindenkire számítunk, aki tiszta szándékkal segít nekünk ebben a munkában. Mi számítunk rátok és számítunk önökre – zárta ünnepi gondolatait a Martfűi József Attila Általános Iskola igazgatónője.
– Megütik a dobot/ Város közepibe,/ Felteszik a zászlót/ Torony tetejire./ Sok magyar legénynek/Most kell elindulni,/Sok magyar menyecskét/ Özvegyen kell hagyni./ A szép szabadságért,/ Szép magyar hazáért,/ Háromszínű zászló/ Oltalmazásáért. – énekelték a Damjanich szakközépiskola diákjai az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendezett városi megemlékezésen.
Néhány évvel korábban a fiatal költő, Petőfi Sándor versben örökítette meg látomását a szabadságharcról. Hitt abban, hogy nemzete harcba szállna a szabadságáért. Úgy hitte, hogy a világ minden népe egy zászló alatt küzd majd a zsarnokság ellen. Arról álmodott, hogy a nép haragja elsodorja a királyokat, létrehozza a köztársaságot, melyben minden ember egyenlő lesz – emlékeztek a SZSZSZC Damjanich János Szakképző Iskolája és Kollégiuma 9.a osztályos tanulói. Az iskola énekkarával közös, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeit idéző, ünnepi előadásukat, a városi ünnepséget megelőző napon a Martfűi József Attila Általános Iskola és a középiskola diákjai is nagy elismeréssel fogadták.
Köszönet a műsor összeállítóinak, Dobrókáné Kun Irén és Széll Anikó pedagógusoknak és Erős Barbara Irén moderntánc oktatónak.
– A márciusi ifjak példát mutattak nekünk. Példát a hit és az akarat erejével. Az ő cselekedeteik örökre meghatározzák a magyar történelmet. Erőt meríthetünk tetteikből, felnézhetünk áldozatkészségükre, és követnünk kell az általuk kijelölt utat – bíztatta a Dami diákjait a középiskola megemlékezésén Molnár Aranka igazgatónő. – Azt az utat, melyet nekünk, magyaroknak szánt a történelem. Egy kis nemzetnek Európa szívében, amely dacolva elnyomással, idegen hatalommal, történelmi tragédiákkal, ma is itt van, küzd, és összefog a haza érdekében. A magyar nemzetet akarata ellenére nem kormányozhatja senki. Nem lehet, mert a magyarok nem engednek a negyvennyolcból!
– A forradalom és szabadságharc itt él velünk és itt él bennünk. Kitörölhetetlen része az életünknek, a nemzetünknek, a közösségnek, és összekapcsol mindenkit, minden itt élő embert – hangsúlyozta a Martfűi József Attila Általános Iskola ünnepi megemlékezésénIglódiné Mészáros Ágnes. – „Míg magyar él, míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, annak történelmére s történetalkotó alakjaira” – idézte Jókai Mór máig érvényes gondolatait az oktatási intézmény igazgatóhelyettese.
A városi megemlékezés újabb hagyományaként ünnepi díszmenettel, majd a Szent István téren, az 1848-49-es emlékmű köré gyűlve, koszorúzással zárult, ahol a martfűi intézmények, szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat, virágaikat a lovas szobor talapzatánál.
A délutáni kórushangversenyen ismét ünneplőbe öltözhetett a lélek. A Martfű Városi Nőikar és a Tiszaföldvári Férfikórus Egyesület, Szabó Zsolt karnagy vezényletével, valamint a Kossuth Nyugdíjasklub Népdalköre értékes zenei repertoárjaiból hallhattunk kórusműveket.
Mint ahogyan a lélek, március közepén díszbe öltöztek a terek, az utcák, szívünk fölé felkerültek a kokárdák. Valami fontosra emlékeztünk, a nemzet, azaz mindenki, minden korosztály.
Herbály Jánosné
Forrás: /martfu.hu-2019-03-22 16:43/
