„Színek és rímek” címmel nyílt közös kiállítás Martfűn, Tamási Gabriella martfűi festő és unokatestvére, Hovodzák Sándor versíró alkotásaiból. – „Ez az alkalom nyitókiállítása a képzőművészet és vizuális kultúra terén annak a rendezvénysorozatnak, mellyel az idén 30 esztendős városunk jubileumára emlékezve, olyan martfűi vagy innen elszármazott tehetséges alkotókat mutatunk be, akikre büszkék vagyunk” – fogalmazott a Művelődési Központ igazgatónője a tárlat megnyitóján. – „Tőlük és művészetüktől is szép, nemes a mi városunk” – fűzte hozzá Asztalosné Kocsis Enikő.
Az ünnepélyes megnyitót táncukkal a Modern Táncműhely kisiskolás csoportjának tagjai színesítették.
Tamási Gabriella gyönyörű festményei a versekkel sajátos harmóniát alkotva tárják a látogatók elé művészi mondanivalójuk szépségeit, sajátosságait. – „Gabit közelebbről két éve ismerem, mióta hozzám jár festeni tanulni, ő az alkotók háza egyik legszorgalmasabb tagja” – mutatta be elismert tanítványaként Lantos József, az Alföld jól ismert festő-tanára. – „Több technikát is kipróbált, dolgozik pasztellel, olajjal és vegyes technikával. Képeire jellemző a friss, üde színek használata, sajátosan tükrözve a környezetünk és a lelkünk világát. Felszabadultan, bátran nyúl a témákhoz, képein érezhető a dinamika” – ajánlotta Tamási Gabriella festményeit az érdeklődők figyelmébe tanára, Lantos József.
– „Ötszáz verset írt eddig komoly témákról, történelmi pillanatokról, élete mélységeiről, örömeiről. Ennek most csak töredékét láthatjuk, olvashatjuk” – tudtuk meg a versek alkotójáról Kengyel Éva martfűi versíró megnyitó beszédében, aki a vers, mint irodalmi alkotás születése, hatása, „érzelmi alapon” megközelítő gondolatai mellett Hovodzák Sándor rímes „önvallását” is tolmácsolta az ünnepélyes alkalom közönségének. – „Mikor ‘56-ban megszülettem nagymamám segédletével, nagy volt a rendetlenség a fejekben. Korai gyermekkoromban sokat játszottam, már ekkor sikereim voltak a nőknél. Futottak utánam, nemegyszer a fára másztam előlük, csak azt nem értettem, hogy miért volt a kezükben pálca. A fáról lejövet az iskolapadban találtam magam Szenttamáson, ahol sűrűn ejtettem a tollszárból tintapacnikat a vonalas füzetekbe. Tanulmányaimat Törökszentmiklóson fejeztem be, miközben sokat olvastam. Apám biztatására szakmát is tanultam, így lettem fényező, bár amikor jelentkeztem, fogalmam sem volt, mi az. A szüleim Martfűn lakásépítésbe kezdtek 74-ben. Mire elkészültünk, a sereg tárt karokkal ölelt a keblére, nem is eresztett 24 hónapig el. Mikor visszatértem dolgozni, orvosi tanácsra szakmát kellett váltani, így lettem hivatásos. Az elit egységbe kerültem. Születésnapjaim egyre szaporodtak, közben megérkezett a fiam is 84-ben. A rendszerváltásba válással léptem be, majd rámtalált a nagy Ők Nagy Ő-je. Bele is estem, mint ló a gödörbe.
Ettől kezdve tettem rímeket a sorok végére. Mivel másoknak is tetszettek a gondolataim, javasolták a Kláris irodalmi kört. Ott jelentek meg verseim és antológiáim. Később a kör látogatása elmaradt, mert a fiamat visszakapva Debrecenbe vitt utam 97-ben. Ettől kezdve csak magamnak írtam.
Munkám során négy kontinens negyvenhat országában jártam. Biztosítottam a pápát, az államok elnökét, és nagykövetekre is vigyáztam. Az ezredforduló után nyugdíjba mentem, az életem is elcsendesedett. Az őrangyalokból is már csak egy maradt, annak is csak ritkán adok munkát.
Martfűvel a kapcsolatom soha nem szakadt meg, hiszen itt élnek a szüleim, rokonaim, sajnos ketten itt is vannak eltemetve, és a hűséges németjuhászaim is itt nyugszanak. S ami ideköt még, ami fontos, az sok szép martfűi emlék” – írja magáról Hovodzák Sándor.
A festmények és versek, avagy a „Színek és rímek” izgalmas találkozása, Tamási Gabriella és Hovodzák Sándor alkotásaival, április 23-ig várja látogatóit a Martfű Városi Művelődési Központ és Könyvtár emeleti galériáján.
Magyar Mária
Forrás: /martfu.hu-2019-03-28 16:56/
