Kölcsey Ferenc kétszázhárom évvel ezelőtt, január 22-én tisztázta a Himnusz kéziratát, ezért ezt a napot 1989 óta a magyar Kultúra Napjaként ünnepeljük. Martfűn, ahol a kultúra nem megfoghatatlan, nem elérhetetlen fogalom, – hála a Művelődési Központ dolgozóinak és látogatóinak – ezért mindig kiemelten kezeljük. Ennek szellemében 2026-ban ismét háromnapos programsorozattal tisztelegtünk a jeles alkalom előtt.
Január 21-én Szépre szánt idő címmel nyílt kiállítás a Művelődési Központ galériáján és kiállítótermében, ahol két kiválóság – Liget Ervinné Reichel Erzsébet népi iparművész és Kálmán Éva festőművész műveit csodálhatjuk.
„A kézművesség nem csak hagyományőrzés, de fejleszti a kreativitást, formálja az ízlést és sok örömöt is ad.” – olvashatjuk Liget Ervinné Reichel Erzsébet bemutatkozó szövegében. A hagyományos technika pedig lehetővé teszi, hogy a mai kor ízlésvilágának is megfelelő, szép tárgyakat hozzon létre. Izgalmas, modern nyakbavalókban, karkötőkben és fülbevalókban is gyönyörködhetünk a kiállítóteremben, melyek mind a nevéhez fűződnek. Munkáit Rónyai László, a Nemzeti Művelődési Intézet JNSZ Vármegyei igazgatója méltatta:
– A Magyar Kultúra Napjára időzített kiállítás mottója lehetne, Népművészetet a hétköznapokra! szlogen, hiszen Erzsike hisz abban, hogy azok, akik az általa készített ékszereket hordják megismerik, továbbadják, éltetik a népművészetet. Megismerteti a tulajdonost az ékszer eredeti funkciójával, annak rövid történelmi hátterével, régi viselési szokásaival. Sokszor az ember ekkor eszmél rá, hogy egy régi hagyományt visz tovább, és mutatja meg a hétköznapokban vagy ünnepi alkalmakkor. (…) A színvonalas kiállításhoz gratulálok, remélem, hogy még nagyon sokan és nagyon sok helyszínen láthatják ezt a szép anyagot!
Kálmán Éva tehetsége már gyerekkorában megmutatkozott, szerencsénkre felnőttként folytatta ennek kibontakoztatását Verebes György művészeti szakkörén. A 2012 óta eltelt évek alatt szinte az ország minden táján kiállíthatta alkotásait. Pogány Gábor Benő szobrászművész szakmailag is bemutatta Éva festményeit:
– Rendkívül termékeny alkotóról beszélhetünk, annak ellenére, hogy elmondása szerint csak húsz éve foglalkozik ezzel, de ez az elmúlt húsz év nem telt el nyomtalanul, hiszen, ha megnézik az életútját, számos önálló és csoportos kiállítása volt, mint egy professzionális alkotónak. (…) A magyar nyelv számos területén érzékelhető, hogy a látás és a kép milyen szoros összefüggésben van egymással. Mindenki, aki megpróbál a vizualitás nyelvével valamit kezdeni, az egy belső kényszert érez arra, hogy újra alkossa a világot. Évát régóta ismerem, emberként is nagyon szeretem, de alkotóként még inkább közelebb került hozzám. Szeretettel gratulálok neki és fogadják szeretettel a munkáit!
A tárlat hangulatáról, aláfestéséről Bagi László jazz zenész gondoskodott gitárjátékával. A kiállítás tárt ajtókkal vár minden kedves érdeklődőt február 18-ig!
Január 22-én, a Magyar Kultúra Napján különleges vendéget fogadtunk a Városi Könyvtárban. Spiró György Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, költő, irodalomtörténész, dramaturg és műfordító – s ez csak elismerései egy része –, korunk egyik legnagyobb írója tartotta be ígéretét, és pótolta be az ősszel elmaradt író-olvasó találkozóját. A jól bevált szokásnak eleget téve, Kengyel Éva könyvtáros, irodalomkedvelő beszélgetett vele.
A találkozó apropóját a tavaly megjelent új nagyregénye, a Padmaly adta, a beszélgetés azonban messze túlmutatott a könyvön. Szó esett például arról, hogy kezdetben vonakodva vállalta el a Ganz Ábrahámról szóló librettó megírását, majd elárulta, miért döntött végül mégis mellette, és mi sült ki végül belőle. Azt is megtudtuk, hogy édesanyja színésznői pályája nem megszerettette vele, sokkal inkább elriasztotta őt a színház világától.
A könyv kapcsán viszont a cím kalandos útjáról számolt be, illetve a főszereplőről, Táncsics Mihályról is, valamint az ő tragikus sorsáról, feleségéről, gyermekeiről is számos érdekességet tudhattunk meg.
– Van Táncsicsnak egy életrajza, és ennek a rövidített változatához elég sok könyvtárban hozzá lehet jutni. Abban is benne van, hogy a feleségét elég későn ismerte meg, – ő akkor már elég érett ember volt – és a nő soha életében nem kapott anyatejet. Egy alkoholista apától és egy őrült nőtől született, akik kiadták csecsemőkorában egy rokonhoz, aki aludt tejjel táplálta. Borzalmas, mert ez életveszélyes volt, és nem halt bele! Leélt kilencvenhárom évet, úgy, hogy egész életében éhezett és nyomorgott – mesélte az író.
A megdöbbentő információk után oldotta a hangulatot, a találkozót felolvasással zárta, humoros egypercesei jókedvet teremtettek az olvasóteremben. Az est végén szívesen dedikálta a hozott könyveket, és beszélgetett is a látogatókkal.
A program a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg. Olvasásnépszerűsítő programsorozat címen 2025-ben a Városi Könyvtár sikeresen pályázott a Közgyűjtemények Kollégiuma kiírásán. Ezzel a programsorozattal az volt a célunk, hogy több korosztályt és közösséget, többféle céllal elérjünk.
Pénteken, január 23-án tartottuk az ünnepi megemlékezést a Martfű Városi Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében, ahol elsőként Székácsné Tálas Gabriella köszöntötte a vendégeket:
– Ez egy nagyon szerencsés település. Van ez a nagyszerű Ház, hozzá az örökségként tovább hordozott igényesség, a kultúrafogyasztás iránti alapvető vágy, a látogatók érdeklődése, a fenntartó támogatása. Itt megélhetjük, hogy a kultúra alapjog, nem árucikk, nem pénzügyi vállalkozás. Köszönjük, hogy velünk ünnepelnek, hogy itt vannak ma, legyenek egész évben! Az e heti eseményekkel, színvonalas programokkal nagyon jól kezdődik ez az év! Igyekszünk így folytatni, megtölteni az idén is ezt a Házat olyan programokkal, lehetőségekkel, hogy érdemes legyen betérni.
Ezt követően Tóth László református lelkész mondta el ünnepi gondolatait:
– Kultúra. Mit jelent? Azoknak az anyagi és szellemi értékeknek az összessége, amelyeket az emberi társadalom létrehozott történelme folyamán; műveltség, művelődés, életmód, szokás, norma, művészet, tudás és még sorolhatnánk! A kultúra az, amit tovább ad az ember a felnövekvő társadalomnak. Amit megtanítunk és megtanulunk, hogy művelt és értékes ember váljon belőlünk, aki, ha kell, akkor egy városban, Magyarországon, de széles e világban értékes lábnyomot hagy maga után! A kultúra összefoglalja mindazt a szellemi, materiális értéket, amit az emberiség teremt, átad és a mindennapokban használ. Ma nem csupán egy dátumot, hanem nemzeti önazonosságunk legmélyebb gyökereit ünnepeljük. (…) A mai nap büszkeségre is okot ad. Legyünk büszkék arra a magyar szellemi eredményre, amellyel népünk hozzájárult az egyetemes emberi civilizációhoz, műveltséghez. Tiszteljük tudósainkat, művészeinket legyenek neves, vagy ma még ismeretlenek, tiszteljük a hagyományőrzőket, akik mécsesként világítják meg a hit az értelem és a tudás útját. Mert ezek a lángok, tüzek világítják, melegíti szívünket, amikor fázunk, magányosak vagyunk és a sötétség hatalmai vesznek körül bennünket. Ünnepeljük ma méltósággal azt a csodát, amelyet úgy hívunk: magyar kultúra. Isten áldja meg a magyarságunkat és nemzeti imádságunkat, mely így hangzik: Isten, áldd meg a magyart. Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!
Ebben az emelkedett hangulatban érkezett a színpadra az ARTiCELLI csellóegyüttes. Elbűvölő muzsikájuk már az első hanggal betöltötte a teret és méltó keretbe foglalta Kultúra Napi programsorozatunk hangulatát.
„A kultúra nem valami fennkölt dolog, nem a messzi magasban kevesek számára rezgő délibáb, hanem a mindennapi élet szerves része.” – Spiró György
Polák Boglárka
Támogató: Nemzeti Kulturális Alap
Forrás: martfu.hu-2026-01-26
>>>Tovább a „2026.01.21 – Szépre szánt idő – Kiállításmegnyitó” képgalériához
>>>Tovább a „2026.01.22 – Iró-olvasó találkozó Spiró Györggyel” képgalériához
>>>Tovább a „2026.01.24 – Magyar kultúra napja Martfűn – ARTICELLI csellóegyüttes…” képgalériához
